Milyen szempontokat kell figyelembe vennünk, amikor mobil adatgyűjtőt választunk?

...avagy mit kell feltétlenül tudnunk, mielőtt beruházást terveznénk...

Beruházás tervezésekor számtalan szempontot kell figyelembe vennünk, „buktatókat" kell elkerülnünk, lehető legoptimálisabb költségszint mellett kell a legjobb megtérülést és hatékonyságot elérnünk. Nem könnyű feladat...

Ebben a cikkben a megfelelő mobil adatgyűjtő kiválasztásának szempontjait foglaljuk össze közérthetően, mindenki számára átlátható és értelmezhető formában. A könnyebb érthetőség kedvéért nem törekszünk a pontos szakmai definíciók és terminológia használatára.

Egy adatgyűjtős rendszer felállításakor a tervezett élettartamra, azaz minimum 3-5 évre szóló döntéseket hozunk. Ezért ne csak eszközt keressünk, hanem optimális megoldásban gondolkodjunk, melynek választ kell adnia a felmerült problémára. Az ár mellett a használhatóság, a teljes élettartamra vetített üzemeltetési költségek (TCO), illetve az implementációs költségek együttese határozza meg azt a költségszintet, melyet a probléma vagy feladat megoldására kell fordítanunk. Fontos tehát, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, mert a beruházásunk sikere vagy kudarca múlhat azon, hogy előrelátó tervezéssel elkerüljük-e ezeket „buktatókat".

Egy mobil adatgyűjtős rendszer kialakításának sikerét három alapvető tényező összhangja határozza meg, a hardver - szoftver - üzemeltetés, ezek hatékonysága, költségei, a megfelelő eszköz és szállító partner kiválasztása. Ez a három kulcsfontosságú elem a siker záloga.

A hardver kiválasztásának szempontjai 5 lépésben

...avagy néhány gondolat, mielőtt elkezdenénk technikai adatokat böngészni...

Egyéb támpont hiányában sokan esnek abba a csapdába, hogy egy beruházás kapcsán elsődlegesen az ár alapján közelítik meg az egyik fontos kérdést: Melyik adatgyűjtőt válasszam?

1. Milyen feladatot szeretnénk támogatni az adatgyűjtővel?

Egy beruházás megkezdése előtt mindenképpen végig kell gondolnunk néhány alapvető dolgot, fel kell tennünk magunknak néhány kérdést, és azokra választ kell találnunk annak érdekében, hogy megállapítsuk, egyáltalán melyik irányba induljunk el a tervezés során. Egy adatgyűjtős rendszer kialakítása során sok buktatóval találkozhatunk, melyek kellő alapossággal történő kezelése kihatással lesz a beruházás valódi céljának megvalósulásában. Legyen szó raktár irányításról, logisztikai vagy kereskedelmi feladatok támogatásáról, tárgyi eszköz leltári rendszerről vagy mozgó értékesítés támogatásáról, a megfelelő adatgyűjtő kiválasztása az egyik kulcsfontosságú momentum a tervezéskor.

A piacon lévő adatgyűjtők sokfélesége már-már zavarba ejtőnek tűnhet egy nem IT területen dolgozó szakember számára, ezért megfelelő támpontok nélkül nehéz eligazodni ebben a kavalkádban. A gyártók a különféle eszközöket a piac alapos ismerete és az igények szondázása után fejlesztik különböző felhasználási területeken jelentkező igények alapján, kiszolgálva az adott területeken jelentkező speciális igényeket, elvárásokat.

Néhány termék univerzális funkcionalitással rendelkezik, beilleszthető sokféle környezetbe. Ezek jellemzően a vonalkód olvasóval ellátott PDA-k, digitális asszisztensek, „okos telefonok, un. All-in-one „minden az egyben" készülékek. Amolyan „svájci bicska" módjára mindenre jók egy kicsit, azonban ezek az adatgyűjtők a beléjük zsúfolt rengeteg funkció miatt általában nehezebben kezelhetőek egy jól körülhatárolható feladat elvégzésére. Előnyük, hogy egy készüléken belül biztosítanak lehetőséget adatgyűjtésre, telefonálásra, internetezésre, akár fényképezésre és a szokásos irodai feladatok ellátására, mint levelezés, szövegszerkesztés, határidő napló,stb.

Első lépésként tehát határoljuk jól körül, hogy milyen feladatra keresünk adatgyűjtőt. Ez alapvetően meghatározza a további szelektálást az igen széles palettán.

2. Milyen környezetben szeretném használni az adatgyűjtőket?

Második nagyon fontos mérlegelendő választási szempont, hogy milyen fizikai körülmények között kell helytállniuk a leendő adatgyűjtőinknek, milyen környezeti hatásoknak lesznek kitéve az üzemeltetés során? Más és más kihívással kell szembenéznie egy adatgyűjtőnek egy szabadtéri, raktári vagy ipari környezetben való használat során, mint egy jellemzően irodai körülmények között üzemeltetett társának. Legfontosabb mérőszámok az adatgyűjtő „strapabíróságának" jellemzésére a por, freccsenő víz és mechanikai behatások (rázkódás, leejtés) elleni védelem szintje. Ezek a tulajdonságok szabványok alapján, egységes rendszerbe foglalva kerültek meghatározásra az IEC 60529 szabványban, és az IP XX számjelölés utal rájuk az eszközök adatlapján. Az IP utáni első szám a mechanikai hatások elleni védelemre utal, még a második szám a folyadékokkal szembeni ellenállást minősíti. Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a számérték, annál védettebb az eszköz az adott fizikai behatás ellen. Például az IP 54 számjelölés egy adatgyűjtő specifikációjában azt jelenti, hogy az eszköz por ellen védett (káros mértékű por nem juthat a készülék belsejébe), és a fröccsenő víz ellen minden irányból teljesen védett.

Egy ilyen eszköz tehát akár kültéren, szakadó esőben is károsodás nélkül használható. Legelterjedtebb az IP54 szintű védelemmel ellátott tokozás az ipari kivitelű adatgyűjtők között, melyek általában 1,5 méterről betonfelületre is ejthetőek. Ez megfelelő mechanikai védelmet nyújt egy átlagos testmagasságú ember, vállmagasságából történő, véletlen leejtés ellen. Léteznek ennél is robusztusabb IP 64 -es tokozású eszközök is, melyek akár extrém igénybevétel mellett is károsodás nélkül üzemeltethetőek.

Mint azt bizonyára sejtjük, minél ellenállóbb egy eszköz, annál drágább az előállítása is, mely a beszerzési árakban is tükröződni fog. Fontos tehát, hogy számba vegyük, milyen környezeti hatások érhetik a beszerzendő adatgyűjtőinket az üzemeltetés során, mert ha alábecsüljük a szükséges védelem szintjét, akkor állandó meghibásodásokkal és felesleges szerviz költségekkel számolhatunk, nem beszélve arról, hogy a javítás időtartamára kiesik a termelésből a meghibásodott adatgyűjtő.

Ne számítsunk azonban arra, hogy soha nem fogják a munkatársaink elejteni az eszközt 3-5 év alatt, vagy nem öntik le akaratlanul kávéval vagy teával. Egy ilyen baleset alkalmával az alkatrészek költsége könnyedén gazdaságtalanná teheti a javítást, új eszközt kell terven felül vásárolnunk. Szükségtelenül magas IP védettség viszont a beszerzési árat és az üzemeltetési költséget emeli indokolatlanul, mely kihatással van a beruházás megtérülési idejére.

Fontos kérdés, hogy vannak-e speciális, biztonságot érintő szabványok, melyeknek meg kell felelnie a mobil adatgyűjtőnek. Ilyenek lehetnek például a robbanás veszélyes helyen történő üzemelés, rádiótechnikai eszközökkel szembeni korlátozások, stb. Ezek figyelembevétele elengedhetetlen a biztonság és a különféle erre vonatkozó előírások miatt.

Határozzuk meg, hogy milyen környezetben, milyen igénybevétel mellett fognak üzemelni a mobil adatgyűjtőink!Válasszunk megfelelő és elégséges védelemmel ellátott eszközt!

3. Milyen információt fogunk összegyűjteni?

Az adatgyűjtés során nagyon sokféle információt rögzíthetünk az eszközön, azonban szükséges, hogy ennek megfelelő „adatbeviteli eszközzel" legyen ellátva. A bevitt információ 1 és 2 dimenziós vonalkódban, RFID tag-ben lehet tárolva, de gyűjthetünk akár képi vagy hang információkat is. Ennek megfelelően kell kiválasztanunk, hogy milyen mobil adatgyűjtőre van szükségünk.

1 dimenziós vonalkódok olvasására lézeres vagy CCD vonalkód olvasóval ellátott eszközre van szükségünk. A leolvasott kódok méretén és típusán kívül fontos kérdés az is, hogy milyen távolságból kell az adott kódokat leolvasni. A normál olvasóval szerelt változatok mellett, melyek általában 30cm és 1 m közötti távolságból képesek vonalkódokat leolvasni. Léteznek úgynevezett nagytávolságú, vagy „long range" olvasóval szerelt típusok is. Ezek akár 16 méterről is le tudják olvasni a megfelelő méretű vonalkódokat. Általában magas raktárakban alkalmazzák őket.

2 dimenziós vonalkódok leolvasására 2D olvasóval vagy kamera olvasóval (Imager) szerelt változatok alkalmasak. Ezek a változatok jól használhatók még nagyon kisméretű vonalkódok, illetve erősen sérült, elmaszatolódott kódok olvasására is. A kamera olvasóval szerelt mobil adatgyűjtők egyes típusai alkalmasak fénykép készítésére is, mely főként a szállítmányozásban, csomagkezelésben, biztosítási vagy rendészeti alkalmazásokban lehetnek hasznosak.

RFID tag-ben tárolt információk olvasására/írására a különféle szabványok szerint működő RFID olvasóval ellátott eszközök alkalmasak. Jelenleg is folyik a különféle RFID szabványok egységesítése és fejlesztése, ezért mindenképpen konzultáljunk szakemberekkel annak érdekében, hogy a megfelelő megoldást találjuk meg, és ehhez illeszkedő adatgyűjtőt tudjunk kiválasztani.

Léteznek olyan konfigurációk, melyek egyszerre több módon is képesek adatokat olvasni, például RFID és lézerolvasó is rendelkezésre áll az eszközben.

A papírforma szerint egyforma paraméterekkel rendelkező olvasók teljesítménye között a gyakorlatban nagy eltérések lehetnek, ezért ha lehetőség van rá, mindenképpen végezzünk olvasási tesztet. Koncentráljunk a szélsőségekre! Keressük meg a legkisebb/legnagyobb méretű vonalkódot, a leginkább sérült vonalkódot, határozzuk meg a gyakorlatban előforduló legkisebb/legnagyobb szükséges olvasási távolságot. Ha szükséges, ellenőrizzük a kódok olvashatóságát erős napsütésben is, amennyiben az adatgyűjtőt kültéren is használni fogjuk.

Ne feledjük, hogy egy kódolvasásra alapozott adatbeviteli rendszerben a nem/nehezen olvasható kódok okozta fennakadások aránytalanul sok többlet munkát okoznak. Minden egy százaléknyi nem olvasható kód 10-25%-al rontja a hatékonyságot. Érdemes tehát alaposan tesztelni, és szükség esetén a jobb minőségű és nagyobb teljesítményű olvasóval szerelt mobil adatgyűjtőt választani a magasabb beszerzési ár ellenére.

Határozzuk meg, hogy milyen módon állnak rendelkezésre az összegyűjteni kívánt információk, és a megfelelő olvasóval ellátott eszközök közül válasszunk.

4. Hogyan fognak eljutni az összegyűjtött adatok a rendeltetési helyükre?

A mobil adatgyűjtőkre minden esetben az informatikai rendszerünk mobil kiterjesztéseként kell gondolnunk. Összegyűjtünk, rögzítünk vagy fogadunk adatokat a munkavégzés helyén, esetleg fel is dolgozzuk azokat, azonban minden esetben valamilyen háttér informatikai rendszer felé kell azokat továbbítanunk (számviteli rendszer, kereskedelmi rendszer, raktár irányítási rendszer, gyártás irányítási rendszer, ERP, stb) A mobil eszközeinknek kommunikálniuk kell tehát az informatikai rendszerünk többi elemével annak érdekében, hogy hasznosíthassuk az általuk végzett munkát.

Fontos lépés tehát, hogy meghatározzuk ennek a kommunikációnak a „mikéntjét és hogyanját".

Alapvetően a kommunikáció ún. On-line és Off-line módon történhet. Az első esetben a mobil adatgyűjtő valamilyen csatornán keresztül állandó kapcsolatban áll a háttérrendszerrel, valós időben, vezeték nélküli csatornán küld és fogad adatokat. A második esetben pedig egy szinkronizálási procedúrán keresztül, alkalmanként történik az adatcsere a mobil eszköz és a háttérrendszer között egy „bölcsőn" (cradle) keresztül. Az összegyűjtött adatokat „kötegelve" juttatjuk el, innen is ered az angol „batch" adatgyűjtés kifejezés.

A választást az igények és a lehetőségek figyelembevételével a felhasználás jellege és a háttér informatikai rendszer adottságai határozzák meg.

ON-LINE kommunikációs csatornák

Az on-line kommunikáció elterjedését a valós időben rendelkezésre álló információk iránti megnövekvő igények generálják az utóbbi időben. Amennyiben az alkalmazásunk két irányú adatfolyamot igényel, tehát nem csak a mobil adatgyűjtőből a háttérrendszer felé, hanem vissza irányba is (irányított mobil munkavégzés), vagy az adatok rendelkezésre állása „időkritikus" (a változásoknak azonnal le kell képeződniük a háttérrendszerben, pl. felszabadult tárhely, rendelkezésre álló árumennyiség, elkészült munkafázis készre jelentése, stb.) mindenképpen ez a megfelelő választás.

A vezeték nélküli kommunikációs csatornák tárháza ma már igen széleskörű, a Bluetooth-tól a mobiltelefon szolgáltatók által biztosított üzleti adatátviteli megoldásokig terjedhet. (3G, GPRS, HSDPA). A választás során elsősorban az alkalmazás jellege által megkövetelt sávszélesség igény, a munkavégzés helye, az üzemeltetési költségek illetve az egyes megoldások által nyújtott többletszolgáltatások (pl. VoIP, azaz például telefonálás a hálózaton) kihasználhatóságát kell figyelembe venni.

On-line kommunikációs megoldások áttekintő összehasonlítása

OFF-LINE kommunikáció

Off-line megoldást akkor választhatunk, ha az adatok elérése nem „időkritikus", csupán követni szeretnénk a folyamatokat és nem irányítani azokat. Jellemzően a mobil adatgyűjtő irányából a háttérrendszer felé kell adatokat továbbítani, esetleg egyéb okból nem megoldható az on-line adatátvitel. (pl. földrajzilag távol eső munkavégzés, szigetszerű üzemelés) Az off-line adatszinkronizálás hosszabb időt vehet igénybe, mivel soros porton vagy USB interfészen keresztül történik meg az adatok cseréje, és viszonylag nagyobb mennyiségű adat áttöltése szükséges. (összegyűjtött adatok feltöltése, munkavégzéshez szükséges, a mobil adatgyűjtőn tárolt törzsadatok szinkronizálása.)

Következő lépésként tehát mérlegeljük, hogy hogyan fognak kommunikálni adatgyűjtőink a meglévő vagy kialakítandó informatikai rendszerünkkel, melyik kommunikációs mód lesz a leghatékonyabb és valódi mobilitást biztosító megoldás a lehető leggazdaságosabb üzemeltetés mellett.

5. Milyen követelményeket kell támasztanunk a használhatósággal és az ergonómiával szemben?

Mobil adatgyűjtőink a felhasználók (munkatársaink) kezében munkaeszközként fognak funkcionálni, ezért nagyon fontos, hogy az ő adottságaikat, képességeiket illetve szempontjaikat is figyelembe vegyük a választásnál. A hatékony munkavégzésnek elengedhetetlen feltétele, hogy a mobil adatgyűjtőt a lehető legegyszerűbben és legkényelmesebben tudják használni a felhasználók, hiszen ezzel csökkenthetjük a kezelői hibák számát, gyorsabbá tehetjük a munkát, illetve megkönnyíthetjük a rendszerbevezetéssel óhatatlanul együtt járó „stressz" feldolgozását.

Az ergonómiai szempontok figyelembevételénél elsősorban az eszköz formai adottságait, a kijelző láthatóságát, valamint a billentyűzet kialakítását kell megvizsgálni.

Formai kialakítás

Formai szempontból a legelterjedtebb kialakítások a kézi eszközök esetében a hasáb alakú, pisztoly formájú, illetve a csuklóra rögzíthető mobil adatgyűjtők, valamint léteznek jármű fedélzetre rögzíthető „targonca terminálok".

A hasáb forma kialakítás minden olyan alkalmazásban megfelelő, ahol a munka idő egy részében van csak szükség kódolvasásra, sok a szövegesen vagy számok formájában bevitt adat, egy kéz szabad használata elengedhetetlen adatbevitel közben.

A pisztoly forma kialakítás olyan feladatokra ideális választás, ahol nagyon sok kódot kell „intenzíven" olvasni a munkaidő nagy részében, viszonylag kevés számadatot kell bevinni, illetve nem probléma, hogy ezek az eszközök többnyire kétkezes használatot igényelnek. (egyik kézben az eszköz, a másik kézzel kezelhető a billentyűzet). A pisztoly forma kialakítás könnyebb „célzást" tesz lehetővé az olvasóval, kevésbé terheli a csuklóizületeket az egész napos kézben tartás.

A csuklóra rögzíthető adatgyűjtők olyan helyeken állják meg a helyüket, ahol például szabadkézi munkavégzés történik, és akadályozná a munkavégzést egy kézben tartott eszköz. A mobil adatgyűjtő a csuklóra rögzítve viselhető, még a vonalkód olvasás a mutatóujjra rögzített „gyűrűszkennerrel" történik. Kényelmes munkavégzést tesznek lehetővé, azonban ezek az eszközök rendszerint drágábbak a hasonló paraméterekkel rendelkező más kialakítású eszközökhöz képest.

Jármű fedélzeti mobil adatgyűjtők, vagy közismertebb nevükön „targonca terminálok" egy külön speciális területet képeznek, hiszen ezek esetében nem kell kézben tartanunk az eszközt, hanem azok például egy targoncára szerelve végzik feladatukat. Közös ismérvük, hogy nagyobb kijelzővel vannak ellátva, és a szükséges leolvasó egy külön kábelen (vagy vezeték nélkül) csatlakozik hozzájuk.

Kijelzők

A kijelzők jellemzői a méret, a felbontás, a kontrasztarány és a szubjektív módon megítélhető láthatóság. A mobil adatgyűjtők készülhetnek karakteres mono kijelzővel, illetve mono (fekete-fehér) vagy színes grafikus (LCD) kijelzővel. Beltéren általában a színes kijelzők adják a legkontrasztosabb képet, kültéri használat esetén azonban fordulhat a kocka, mert erős beeső napfény esetén - tapasztalat alapján - a mono karakteres és grafikus kijelzők jobban olvashatóak.

Fontos figyelembe venni azt is, hogy a mono kijelzők a technológiából adódóan jobban elviselik az alacsonyabb hőmérsékletet, mint a színes LCD panelek, így hideg környezetben, esetleg hűtőházi alkalmazásokban jobb teljesítményt nyújtanak. (színes kijelzők jellemzően -10 Celsius fokig, a mono kijelzők -20 Celsius fokig üzemképesek)

A kijelzők lehetnek továbbá ún. „touch-screen" érintő képernyők, vagy „non-touch" nem érintő képernyők is. Általánosságban véve törekedjünk arra, hogy az alkalmazásainkat úgy készítsük el, hogy használhatóak legyenek érintőképernyő nélkül is. Így gyorsabb és egyszerűbb az adatbevitel, de bizonyos alkalmazások megkövetelhetik az érintő képernyő használatát.

Billentyűzet

Többféle billentyűzet kialakítással találkozhatunk a mobil adatgyűjtőknél, melyek helyes kiválasztása szintén a használhatóság és hatékonyság egyik alappillére lesz. A bevinni kívánt információk illetve ergonómiai szempontok alapján választhatunk teljes vagy részleges billentyűzet között.

Ahol sok szöveges információt kell bevinni, ott a teljes alfa-numerikus billentyűzetet kell választanunk, hiszen csak ennek segítségével tudjuk gyorsan rögzíteni a szükséges adatokat. Ahol zömében számokat kell rögzíteni, ott a részleges billentyűzet a helyes választás, hiszen tekintve, hogy kevesebb gombot kell elhelyezni egy adott felületen, a gombok nagyobbak lehetnek, jobban láthatóak, és akár kesztyűben dolgozó munkatársak részére is használható méretűek.

Természetesen a részleges billentyűzeten is lehet betűkaraktereket rögzíteni, azonban ezek a mindenki által ismert módon történnek, mint például a mobiltelefonok SMS üzeneteinek begépelésekor. Ez nem igazán gyors módszer, mint tudjuk.

Nagyon fontos tudni, hogy nem minden adatgyűjtő rendelkezik billentyűzet háttérvilágítással, ami szükséges lehet a munkavégzéshez egy sötét helyiségben történő használat esetén. Vannak olyan mobil adatgyűjtők, melyeken ezt a képességet tovább gondolva „individual keylight" funkciót alakítottak ki, mely a billentyűzet gombjainak megvilágítását - alkalmazástól függően - egyesével is tudják vezérelni. Ezáltal a felhasználót elkalauzolják a billentyűzeten. Például egy menüben csak a választható funkciókhoz tartozó billentyűket világítják meg, gyorsabbá téve az eligazodást a felhasználó számára.

Döntéshozatal előtt mindenképpen konzultáljunk azokkal a munkatársakkal, akik tényleges dolgozni fognak az eszközökkel! Ha lehetőség van rá, adjuk a kezükbe a szóba jöhető mobil adatgyűjtőket. Teremtsünk alkalmat arra, hogy kipróbálhassák azokat, és elmondhassák véleményüket a kezelhetőségről, a kijelző láthatóságáról valamint az ergonómiáról. Ezzel egyrészt megalapozottabban dönthetünk, másrészt mivel „bevonjuk őket a döntési folyamatba", kedvezőbb fogadtatásra találnak az újdonságok a bevezetés során. Ez sok esetben segíthet átlépni azt a vékony határvonalat, ami az „újtól való félelem" és a konstruktív, lelkes „újra való nyitottság" között húzódik.

Gondoljuk tehát végig, hogy milyen követelményeket támasztunk a kezelhetőséget és az ergonómiát illetően, ezek alapján tovább szűkíthetjük a kört.

Miután megfogalmaztuk a pontos igényeinket a fenti kérdések megválaszolásával, könnyebben szűkíthetjük a kört azokra a mobil adatgyűjtőkre, melyek kielégítve a követelményeinket, ebben a kialakult „közös halmazban" találhatók.

Szoftverek

...avagy mitől fog működni a mobil adatgyűjtős rendszerünk...

Beruházás előtt egy másik fontos szempontnak is előtérbe kell kerülnie: Hogyan fognak a mobil adatgyűjtők egy rendszerben működni a meglévő informatikai környezetben?

Ennek megválaszolása koránt sem egyszerű feladat, és mindenképpen szükségessé teszi, hogy konzultáljunk egy IT szakemberrel, vagy azzal a céggel, aki szoftvereket fogja szállítani.

A mobil adatgyűjtők önmagukban nem képesek feladatokat vagy problémákat megoldani, erre a rajtuk működő szoftverekkel együttesen lesznek képesek. A gyári csomagolást kibontva a legtöbb adatgyűjtőn csak egy előretelepített operációs rendszert találunk, mely az eszköz alapvető működéséhez szükséges. Nem biztosít ezen felül semmilyen munkavégzésre alkalmas funkcionalitást. Ezek az adatgyűjtők tulajdonképpen kisméretű mobil számítógépek, melyek egy speciális feladatra lettek tervezve. Leegyszerűsítve ezt úgy képzelhetjük el, mint ha egy számítógépet vásárolnánk egy telepített Windows operációs rendszerrel. Ez önmagában nem alkalmas munkavégzésre (vagy szórakozásra), további szoftvereket kell telepíteni rá, ha például szöveget szeretnénk szerkeszteni, számlákat szeretnénk készíteni vagy éppen játszani szeretnénk.

A mobil adatgyűjtők esetében is léteznek előre gyártott úgynevezett „dobozos" szoftverek, melyeket megvásárolva feltelepíthetünk az adatgyűjtőre és máris használatra készek. Azonban az alkalmazás speciális körülményei miatt még sem ez a jellemző. Ennek legfőbb oka, hogy az adatgyűjtős alkalmazások nem „tömegigényeket" elégítenek ki, hanem minden egyes felhasználó a saját feladatára testre szabott megoldást keres.

1. Milyen operációs rendszert válasszunk?

Egy mobil adatgyűjtő első és legkézenfekvőbb szoftveres jellemzője a rajta futó operációs rendszer, mely általában együtt érkezik az adatgyűjtővel. Jelenleg a Microsoft platformok a legelterjedtebbek a mobil eszközök világában, így a mobil adatgyűjtők között is, de léteznek saját operációs rendszerrel rendelkező típusok is.

A Microsoft platformok (Win CE, Windows Mobile különféle verziói) a hétköznapi PDA-k nál megszokott, elsősorban irodai funkciókat is tartalmazzák, mint a multimédiás alkalmazások, web-böngésző, e-mail kliens, Excel. Ezek akkor lehetnek hasznosak, ha egyéb feladatra is alkalmas eszközt keresünk.

A Microsoft CE.NET különféle verzióinak létezik egy „Core" megnevezésű változata is, melyet a Microsoft kifejezetten az olcsóbb árfekvésű mobil készülékek gyártóinak fejlesztett ki. Ezek általában kevesebb irodai kiegészítőt és multimédiás lehetőséget kínálnak, viszont előnyös tulajdonságuk, hogy a kisebb hardver erőforrás igényük miatt olcsóbb komponensekből építkező eszközökön is jó hatásfokkal üzemelnek.

A Microsoft operációs rendszerek előnye, hogy általában a megszokott fejlesztőeszközökkel fejleszthetünk rá alkalmazásokat. Elterjedtségük miatt általában nem nehéz feladat olyan cégeket találni, melyek fejlesztenek alkalmazásokat az MS platformjaira.

A saját operációs rendszert használó mobil adatgyűjtők esetében az operációs rendszer tudása és jellemzői mindig gyártó specifikusak. Ezek általában az adatgyűjtő hardveres tulajdonságainak maximális figyelembevételével készülnek, így sok esetben hatékonyabban aknázzák ki a hardverben rejlő lehetőségeket. A gyártók a saját „jól felfogott érdekükben" általában komplett fejlesztői környezetet biztosítanak ezekhez a platformokhoz. Ennek ellenére néhány esetben nagyobb mértékű vagy speciális tudást igényel az alkalmazások fejlesztése. Az egyedi operációs rendszerek sok esetben hatékonyabbak, gyorsabbak mint az általános célú MS platformok, viszont sajnos (vagy sem) rendszerint nincsenek felvértezve különféle irodai célú alkalmazásokkal, mint a web-böngésző, e-mail kliens, stb.

Azoknak lehet jó választás, akik hatékonyan és gyorsan dolgozó eszközt keresnek, és nincs szükségük kiegészítő szolgáltatásokra. Sok esetben a társított, és általunk nem is igényelt alkalmazások hiánya még előnyös is lehet, hiszen ezek az adatgyűjtők csak a jól körülhatárolható feladatok elvégzésére használhatók. Nem vonják el a figyelmet a munkavégzéstől és általában a felhasználók is egyszerűbben elboldogulnak a kezelésükkel.

Mielőtt döntenénk az adatgyűjtők operációs rendszerét illetően, mindenképpen konzultáljunk IT-szakemberrel. A szoftver megoldást szállító céggel is egyeztessünk, hogy mely platformokat támogatják, illetve melyikhez rendelkeznek esetleg kész megoldással. Amennyiben az általunk használt informatikai rendszer (vállalatirányítási rendszer, kereskedelmi rendszer, raktári, logisztikai vagy gyártási folyamatokat irányító informatikai rendszerek) szállítójának van kész megoldása az adatgyűjtő oldali támogatásra, mindenképpen célszerű az általa javasolt operációs rendszert választani. Egy esetleges egyedi fejlesztés nagyságrendekkel növelheti a beruházási költségeit.

2. Milyen szoftverekre van szükségünk?

Abban az esetben, ha nem találunk kész szoftvert, mely teljes mértékben megfelel az elvárásainknak, vagy a meglévő informatikai rendszerünk szállítója nem rendelkezik kész megoldással, mely támogatja a mobil adatgyűjtő oldali funkcionalitást, be kell vonnunk a fejlesztésbe egy olyan céget (vagy fejlesztőt), mely rendelkezik a szükséges tudással és tapasztalattal a feladat elvégzéséhez.

Nem árt ezért, ha felkészülünk az első találkozásunkra ezzel a céggel. Sok olyan kérdést fogunk kapni, melyekre átgondolt választ kell adnunk. A fejlesztő cégnek minden tekintetben fel kell térképeznie a folyamatokat és feladatokat, melyeket szeretnénk megvalósítani az adatgyűjtőn futó alkalmazással. Ennek ismeretében tudunk egyáltalán odáig eljutni, hogy akár egy hozzávetőleges költségszintet kaphassunk a beruházás tervezéséhez.

Nézzünk át néhány lényegesebb kérdést, melyeket először önmagunknak kell feltenni, és megtalálni a válaszokat. Ezáltal felkészültebben érkezhetünk az első megbeszélésre, vagy csak pusztán megalapozottabban foghatunk neki a keresgélésnek.

• Milyen feladatokat kell támogatnia az adatgyűjtős alkalmazásnak? Ne csak általánosságban fogalmazzuk meg, hogy például a „raktári folyamatokat", hanem próbáljuk meg minél részletesebben felmérni, hogy milyen raktári tevékenységek lesznek azok, ahol használni fogjuk az adatgyűjtőt. Pl: betárolás, kitárolás, áttárolás, leltár, komissiózás, stb. Az egyes folyamatoknál vagy tevékenységeknél egyenként határozzuk meg azt is, hogy milyen információkkal és adatokkal fogunk dolgozni, illetve milyen adatok keletkeznek az adott ponton. (pl: sarzs, lejárati idő, termék vonalkód, stb) Ezáltal az igényeinket sokkal „érthetőbb" formában tudjuk tálalni a partnerünknek.
• Milyen háttér informatikai rendszerrel kell majd együttműködnie az adatgyűjtős alkalmazásnak? Mivel általában az adatgyűjtős rendszerek fő feladata az, hogy a munkavégzés helyére „kiterjesszék" a háttérben futó informatikai rendszer „tudását", ezért mindenképpen szükséges, hogy kommunikáljanak ezekkel a rendszerekkel. A kommunikációra többféle szabványosított forma létezik. A szabványok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a különféle rendszerek „egy nyelvet beszéljenek". Minden szoftver rendszernek megvannak a sajátosságai, ezért a különféle rendszerek általában egy közös felületen keresztül cserélnek adatokat. Ezt a felületet idegen szóval „interfésznek" nevezzük. Fontos információ tehát, hogy milyen interfész kialakítására lesz szükség a kommunikációhoz. Vannak olyan lehetőségek is, ahol közvetlenül a háttér rendszer biztosít valamiféle felületet, az adatgyűjtőn elegendő például egy web-böngészőt elindítanunk. Erről a háttérrendszer szállítójától kaphatunk információt.
• Vannak-e olyan funkciók, melyek esetleg hiányoznak a háttérrendszerünkből? Egy fejlesztés során érdemes számba venni azokat feladatokat is, melyek megvalósíthatóak lennének a háttérrendszeren kívül, és nagymértékben javítanák a munkavégzés hatékonyságát. Főleg nagyobb vállalatirányítási rendszerekből hiányozhatnak olyan terület specifikus funkcionalitások, melyek egy - a háttérrendszerhez szervesen kapcsolódó és azzal együttműködő - alrendszerben megvalósíthatóak. Ha van ilyen terület, akkor számoljunk ennek a lehetőségével is, mert a mobil adatgyűjtős rendszerünk kiszolgálhatja ilyen irányú igényeinket is.
• Kik, és milyen körülmények között fognak dolgozni az adatgyűjtős alkalmazással? A hardver kiválasztásnál már szóba került az ergonómia, mint fontos szempont. A hardverhez hasonlóan a szoftverek esetében is létezik az ergonómia fogalma, hiszen a kezelhetőséget nagyban befolyásolni fogja a szoftver kezelhetősége. A konkrét fizikai munkavégzés jellege határozhatja meg, hogy például érintőképernyőn keresztül kezelhető-e az alkalmazás, vagy erre nincs lehetőség. Általában az előrelátó fejlesztők az érintőképernyős adatgyűjtők esetében is törekednek arra, hogy az egyes funkciók a fizikai billentyűzeten is elérhetőek legyenek. Hiába tervezi a hardvergyártó egykezes használatra a termékét, ha a szoftver kizárólag az érintőképernyő nyomogatásával vezérelhető, a mobil adatgyűjtőnk máris két kézzel kezelhetővé válik. Ha alkalmunk van rá, akkor figyeljük meg hogyan dolgoznak a leendő felhasználók jelenleg, és erre teremtsünk alkalmat a fejlesztőknek is.
• Lesznek-e olyan előrelátható fejlesztések a jövőben, melyek érinthetik a mobil adatgyűjtős rendszerünket? Az informatikai beruházások esetében általában 3-5 év távlatában kell előre gondolkodnunk. Természetesen a gazdasági és piaci környezet hatására folyamatosan változnak az üzleti folyamatok is. A beruházás értékállósága miatt elengedhetetlen, hogy átfogó képet kapjunk arról, hogy milyen irányú fejlesztések lesznek szükségesek ezen az idősíkon. Ha van olyan dolog, ami egyelőre nem elvárás a kialakítandó rendszerrel kapcsolatban, de előre jelezhető annak a szükségessége, akkor érdemes ennek a lehetőségét „beleépíteni" a követelmény rendszerbe. (Pl. tervezett új telephelyek, bővülő gyártási kapacitás, új raktárak, minőségirányítási rendszer változásai, stb)

Ezek a kérdések valószínűleg el fognak hangozni a partnerünk részéről, tehát ha kész válaszokkal kezdünk hozzá a keresésnek, akkor hamarabb fogunk eredményre jutni. Az igények minél pontosabb „tálalása" segít abban, hogy a fejlesztő cég szakembereivel hamarabb „egy nyelvet tudjunk beszélni", illetve saját magunk számára is lehetőséget nyújt arra, hogy körvonalazzuk illetve átgondoljuk az igényeinket. A jó szoftveres megoldás kialakítása a sikeres beruházás második fontos kulcsa a sikernek egy mobil adatgyűjtő rendszerre tervezett projekt esetében.

Üzemeltetés

... avagy gondolkodjunk hosszútávon...

Valójában az eszközök és a szoftverek beszerzése csak az első lépés a beruházás megvalósításában. Az adatgyűjtős rendszerünk üzemeltetése folyamatos anyagi és emberi erőforrásokat igényel a teljes élettartam alatt, azaz ameddig a rendszert használni szeretnénk. Az adatgyűjtők beszerzésére és a szükséges szoftverek kifejlesztésére fordított összeg csupán egy tétel a már említett TCO (teljes élettartam költség) kalkulálásában.

Sokan esnek a hibába, hogy a beszerzés során csak a szükséges eszközök és szoftverek beszerzési árára fókuszálnak, figyelmen kívül hagyják az üzemeltetési költségeket. Nagy hibát követnek el, hiszen ezek a költségek a TCO adott esetben nagyobb hányadát tehetik ki.

Hétköznapi példával élve, például egy gépkocsi vásárlása során előzetesen tájékozódunk a várható üzemeltetési költségekről (fogyasztás, szerviz és karbantartási költségek, biztosítások, várható értékvesztés, stb) egy informatikai rendszer esetében is hasonlóan kell megközelítenünk az üzemeltetési kérdéseket.

Tekintsük át, milyen erőforrásokat kell biztosítanunk a mobil adatgyűjtő rendszerünk üzemeltetése során.

Hardver eszközök üzemeltetése

1. Garancia, jótállás

Az új adatgyűjtők vásárlása esetén bizonyos ideig - általában egy évig, bizonyos márkák hosszabb ideig - a gyártók szavatolnak azért, hogy az általuk gyártott termék gyártási hibától mentes. Ez valóban megnyugtató és a hosszabb garancia idő bizalmat ébreszt bennünk a termék iránt. De nyugodtan alhatunk-e, ha az általunk választott adatgyűjtők gyártói nagyvonalúan hosszabb garanciát vállaltak?

A garancia a jellegéből fakadóan a gyártási hibákból eredő meghibásodásokra jelent fedezetet, azok elhárításában számíthatunk rá, hogy nem lesznek extra költségeink az üzemeltetésben. Lényeges kérdés, hogy nem várt meghibásodás esetén mennyi idő alatt kaphatjuk vissza a megjavított készüléket? Ameddig az adatgyűjtő szervizben van, ki kell vonnunk a termelésből, ezért mindenféleképpen járjunk utána, hogy ilyen esetekben mi fog történni. Legjobb, ha az adott szállító helyben rendelkezik szervizzel, így lerövidülhet a javításra fordított idő.

Sajnos legtöbb gyártó ragaszkodik hozzá, hogy saját gyári technológiával javítsa a garancia időben az eszközöket, ezért nem ritka, hogy a hibás eszközt külföldre kell szállítani a javítás miatt. Ilyenkor jöhet jól, ha a szállító cserekészüléket tud nekünk biztosítani a javítás idejére. Erről mindenképpen előzetesen egyezzünk meg az adott szállítóval, hiszen ez egy olyan többletszolgáltatás, melyre nem kötelezi a szállítókat törvény.

A beszerzési ár mellett tehát vizsgáljuk meg a garanciális feltételeket, illetve azt, hogy az adott szállító hogyan kezeli a garanciális ügyeket, milyen átfutási időkkel számolhatunk egy esetleges meghibásodás esetén, illetve elérhető-e cserekészülék a javítás idejére. A termelésből való kiesés adott helyzetben nagyobb veszteségeket okozhat nekünk, mint amennyit megtakarítottunk azzal, hogy egy olcsóbb szállítót választottunk, aki esetleg nem tud a garanciakezelésben olyan hatékony megoldást kínálni, mint egy versenytársa.

2. Hardver üzemeltetés

Az ipari kivitelű adatgyűjtők mostoha körülmények közötti üzemelésre lettek tervezve, ennek ellenére szélsőséges behatások érhetik őket, melyek meghibásodásokhoz vezethetnek. Egy szerencsétlen leejtés (például egy éles tárgyra) könnyen a kijelző sérülését okozhatja, vagy az éveken át tartó folyamatos három műszakos „nyúzás" előbb-utóbb nyomot hagy a billentyűzeten, mely ezáltal cserére szorulhat.

Ezekkel számolnunk kell, mint felmerülő költségekkel. A beruházás tervezésekor az lenne a szerencsés, ha valami támpontot kapnánk arra nézve, hogy mennyi lesz ez a költség, viszont ezeket még szakembereknek is nehéz megbecsülniük.

Ezt felismerve sok szállító és gyártó kínál olyan átalánydíjas szolgáltatást, mely mindezekre a kiadásokra fedezetet nyújt. Ezeknek a nagy előnyük, hogy kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszik az üzemeltetési költségeket.

Érdeklődjük meg a kiszemelt szállítóknál, hogy van-e lehetőség ilyen üzemeltetési szolgáltatás igénybevételére. Amennyiben van rá lehetőség, akkor érdemes fontolóra vennünk, hogy éljünk ezekkel a lehetőségekkel. Ezek költsége az mellett, hogy tervezhető kiadást jelent, általában alatta marad az esetleges esetenként fizetendő javítási díjaknak.

Nagyon fontos kérdés, hogy utólagosan van-e lehetőség az adatgyűjtők konfigurációjának a változtatására. Az igények változásával (pl áttérünk WLAN-ról GPRS-re) az eszközök élettartama alatt szükséges lehet, hogy módosítsuk a konfigurációt. Sajnos egyelőre kevés termék van a piacon, melyet utólagosan is bővíthetünk, vagy módosíthatunk. Ha ez esetlegesen elkerülhetetlenné válik, akkor bizonyos adatgyűjtő tipusoknál a teljes eszközparkot cserélnünk kell idő előtt, még más terméknél elegendő például egy kártyát kicserélni. Költségek tekintetében mondanunk sem kell, az utóbbi sokkal kedvezőbb. Ha ennek lehetősége felmerülhet az elkövetkezendő 3-5 évben, akkor fontoljuk meg a bővíthető/módosítható eszközök beszerzését, akár magasabb beszerzési ár mellett is!

Ne feledjük, hogy a teljes élettartam költség egyenlő lesz a beszerzési ár és a teljes élettartam alatt kifizetett javítási és karbantartási költségekkel! Ennek tudatában vizsgáljuk meg beruházásunk megtérülését, ne csak a beszerzési árat vegyük figyelembe. Ha így teszünk, elkerülhetjük azt, hogy az első pillantásra kedvezőbbnek tűnő választás a későbbiekben drágábbnak bizonyuljon.

3. Az üzemeltetés szoftveres vonatkozásai

Egy mobil adatgyűjtős rendszer üzemeltetése napi szinten emberi erőforrásokat köthet le, ezért egyáltalán nem mellékes szempont, hogy mennyi időt kell fenntartásra fordítani. Ennek költségei jól mérhetőek a munkabérekben illetve a külső cégnek kifizetett szolgáltatási díjakban. A hatékonyság több szempontból is kívánatos, hiszen az adatgyűjtők átparaméterezése, vagy új szoftver telepítése óhatatlanul leállással jár együtt. Nem mindegy tehát, hogy mennyi időt kell erre fordítanunk. Egy szoftver telepítése általában nem igényel sok időt, viszont ha nagy számú adatgyűjtőt üzemeltetünk, akkor akár napokba is telhet, mire minden adatgyűjtőt megfelelően telepítünk.

Egyes gyártók elérhetővé tesznek olyan szoftver megoldásokat, melyek segítségével akár fizikailag egymástól távol lévő adatgyűjtőkön is egyszerre állíthatunk paramétereket, vagy telepíthetünk rájuk szoftvereket. Ezeket általában „remote management" szoftvereknek nevezzük, és gyártónként különféle feltételek mellett juthatunk hozzá. Ha nagy adatgyűjtő „flottát" üzemeltetünk, esetleg sok telephelyünk van, akkor érdemes ezeknek a beszerzését fontolóra venni, mert a megtakarítások gyorsan meghaladják a beszerzésükre fordított összeget. Nem beszélve arról, hogy egy szoftver váltás esetén, melyet ráadásul egyetlen éjszaka alatt kellene végrehajtani különböző telephelyeken, másként nem is tudnánk kivitelezni.

Vizsgáljuk meg, hogy az egyes szállítók, vagy gyártók milyen szoftvere támogatást biztosítanak a mobil adatgyűjtőkhöz, melyekkel csökkenthetjük az üzemeltetési költségeket.

Dióhéjban összefoglalva a legfontosabb kérdések

Foglaljuk össze röviden a legfontosabb kérdéseket, melyek megválaszolásán keresztül eljutunk a döntéshozatalig!

Ne feledjük, egy problémára vagy jól definiálható feladat elvégzésére keressünk megoldást, hiszen soha nem egy eszközt akarunk csupán vásárolni! Minden kérdés egyformán hangsúlyos, ezért alaposan vizsgáljuk meg a kapott válaszokat!

Hardver

1. Milyen problémára vagy feladatra keresünk megoldást?
2. Milyen adatokat fogunk gyűjteni?
3. Hogyan fogjuk az adatokat továbbítani az informatikai háttérrendszer felé?
4. Milyen környezetben fogjuk az adatgyűjtőket használni?
5. Kik, és hogyan fognak dolgozni az eszközökkel, milyen igényeket támasztanak ők az ergonómiával és a kezelhetőséggel kapcsolatban?

Szoftver

1. Milyen operációs rendszert válasszunk?
2. Milyen szoftverre van szükségünk?

• Milyen feladatokat kell támogatnia az adatgyűjtős alkalmazásnak?
• Milyen háttér informatikai rendszerrel kell majd együttműködnie az adatgyűjtős alkalmazásnak?
• Vannak-e olyan funkciók, melyek esetleg hiányoznak a háttérrendszerünkből?
• Kik, és milyen körülmények között fognak dolgozni az adatgyűjtős alkalmazással?
• Lesznek-e olyan előrelátható fejlesztések a jövőben a vállalatnál, melyek érinthetik a mobil adatgyűjtős rendszerünket?

Üzemeltetés

1. Milyen garanciális feltételeket biztosít a gyártó?
2. Milyen többletszolgáltatásokat biztosít a szállító a garancia kezeléséhez?
3. Elérhető-e átalánydíjas szervízszolgáltatás az adott gyártónál/szállítónál?
4. Milyen költségek és feltételek mellett vehetjük igénybe az átalánydíjas szolgáltatásokat?
5. Van-e lehetőség az adatgyűjtők konfigurációjának utólagos módosítására/bővítésére?
6. Milyen kiegészítő szoftverek elérhetőek az adatgyűjtőhöz? (remote management, file system backup, stb)

Összegzésként tehát a jól működő, gazdaságos és hatékonyan működő adatgyűjtős rendszer „képlete":

Optimális hardver + optimális szoftverkörnyezet + optimális üzemeltetés =

jól működő adatgyűjtős rendszer, gyorsan megtérülő beruházás

Számunkra fontos az Ön véleménye! Kérjük mondja el, hogy tetszett-e a fenti cikk! Az olvasóktól kapott visszajelzések segítenek nekünk abban, hogy a számukra legmegfelelőbb formában "tálalhassuk" számukra azt a tudásanyagot, mely segíti a mindennapi munkájukat. Köszönjük, hogy megosztja velünk véleményét, javaslatait! javasolhat új témaköröket is, melyről szívesen olvasna a jövőben.

Üzenetküldés